Ízületi betegségek, fájdalmas mozgásszervi problémák okozója
A megfelelő sav-bázis-arány számos élettani folyamatot befolyásol az emésztéstől a sejtek anyagcseréjén át a salakanyagok kiválasztásáig.
Ahhoz, hogy a szervezet meghatározó biokémiai folyamatai mindig megfelelő, állandó körülmények között játszódjanak le, testünk úgynevezett pufferrendszereket alkalmaz, melyek kémhatása - savassága illetve lúgossága (bázikussága) - közel állandó. A szervezet legfontosabb pufferrendszere, a vér és a sejtek közötti tér kémhatása is csak szigorúan meghatározott értékek között mozoghat. Ennek érdekében az életfolyamatok nyomán keletkező savtöbblettől a tüdő működése, nagyrészt pedig a vese kiválasztása szabadítja meg a szervezetet.
Ha a tüdő és a vese savkiválasztása nem volna elég, a szervezet úgy igyekszik fenntartani az egyensúlyt, hogy egyrészt a savakat a sejtek közötti terekbe, kötőszövetekbe tereli, másrészt a csontok bázistartalékait mozgósítja a savak fokozott kiválasztáshoz. Mivel a vese működése a korral némileg alábbhagy - 30-40 éves kortól évente mintegy 1 százalékkal csökken a vesekapacitás -, ez azt jelenti, hogy minél idősebbek vagyunk, annál inkább fennáll az elsavasodás veszélye.
Nem véletlen, hogy az ízületi betegségek és a csontritkulás is 50-60 éves kor fölött mutatkozik meg. A szervezet a savtöbblet kiiktatása érdekében ekkor még inkább rá van utalva a csontokat és ízületeket igénybe vevő kényszermegoldásokra, csak így tudja fenntartani vérünk és más létfontosságú pufferrendszereink állandó kémhatását. Ennek azonban ára van: a kiválasztatlan és semlegesítetlen savak a kötőszövetekbe kerülnek, de jelenlétük nyomán felborul azok anyagcseréje, méregtelenítése, sejtregenerációja, sérül a szöveti szerkezet. Végső soron merevek és sérülékenyek lesznek az ízületek kötőszövetei, porcai, szalagjai. Ennek következménye a sok fájdalmas ízület. Ha a kötőszövetek savfelvevő kapacitása is kimerült, a csontok bázikus ásványi anyagaihoz nyúl a szervezet, hogy eképp semlegesítsen.
Forrás:hazipatika.com